praestans, tis, mn. kf. és ff. [r. praesto ]

jeles, derék, kitünő, natura, civis; (költ. és újk.) saj. esettel, p. animi, bátorság tekintetében; (költ.) p. ciere, felindításra, gerjesztésre. Innen küln. a) fáradhatatlan, labor (Lucr.); b) (újk.) hatásos, jó hatású, «jó»; ||c) mint czime a császárnak ff.-ban: praestantissimus, felséges.