praepositio, onis, nn. [praepono]

1) elsőség, tehát: A) elől tevés, helyezés, negationis; diei et consulis, iratban a keltezés előbocsátása. B) küln. főnökké tevés, főnökséggel megbizás. C) elsőség adás, fölibe tevés.

2) nyelvtanban, előljáró szó.