praegravo, 1.

1) igen megterhel; súlyával lenyom v. lehúz: scuta praegravata telis. Innen átv. ért. = valakinek alkalmatlankodik, terhére van, aliquem, animum; turba p.

2) (költ. és újk.) átv. ért. A) többet nyom, túlsulyt kap v. túlsulyban van: cetera ejus facta pp.; pars civitatis deterior quanto p. B) lenyom és elhomályosít, artes infra se positas.