prae(for), álszenv. 1. (jelen idő 1-ső személye nem fordul elő)

1) előtte elmond (valami igét, mintát), carmen.

2) előre, más valami előtt mond, aliquid; p. pauca rei gerendae; p. arrogantius, fennhéjázó bevezetést mond. Küln. A) (ősk. és újk.) imádságot vagy vallásos igét először elmond, p. Jovi; innen előre segítségül hí, deos. B) p. honorem előre ezt mondja: «tisztelettel legyen mondva», valami illetlen szóért előre engedelmet kér; res praefanda, miért engedelmet kell előre kérni, nem illendő. C) bevezetést mond.

3) (ritkán) előre megmond valamit, jósol, jövendöl. (Késő kori jogászoknál r. praefatus szenv. értelemben, és innen fn. praefatum, i, kn. praefatio).