3. praefectus, i, hn. [r. praeficio ]

1) előljáró, felvigyázó, parancsnok, úgy a magán életben (= felvigyázója, felügyelője a háztartás vagy vagyon egy részének) mint a közéletben: p. gymnasii; p. custodum, őrvezető. Küln. p. morum, (ősk. így is moribus) erkölcs felügyelő, felvigyázó; p. annonae (rei frumentariae) gabnaügyre, p. urbi vagy urbis, városkormányzó, városparancsnok.

2) Küln. A) mint hsz. a) p. equitum vagy önállóan p., lovasság vezére, parancsnoka v. szövetséges hadak vezére. b) (újk.) p. legionis legatus. c) (újk.) p. praetorio, császári testőrség parancsnoka (l. praetorium). d) mikor idegen népekről van szó vezér, hadvezér. e) p. fabrum főmérnök. Ezen tisztségekre nézve megolvasandók a római régiségekről szóló kézi könyvek. B) helytartó, p. Aegypti.