praefectura, ae, nn. [praefacio, praefectus]

1) praefectus hivatala, tiszte, l. ezt: p. morum, equitum stb.; küln. = magasb katona tisztség.

2) római hatóságtól s annak rendelvényei szerint igazgatott város Italiában, melynek lakosai régebben nem élveztek teljes római polgárjogot.

3) (újk.) A) tartomány kormányzása. B) kormányzás alá tartozó vidék, kormányzóság, helytartóság; C) az a terület, a melyet egy telepvárosnak más város határából kisajátítás v. elkobzás útján elvéve juttattak.