praeditus, mn. [praedo]

1) valamivel biró, felruházott, (kinek valamije van, a magyar fordításban többnyire a hat. esetben mellette álló, tulajdonságot jelölő főnévvel együtt, egy melléknévvel lehet legjobban kifejezni): homo p. parvis opibus, singulari audacia, kevés vagyonnal v. befolyással biró, különösen vakmerő ember; p. ea spe, oly reménnyel levő, metu, aggódó, tartó.

2) praepositus, valaminek az élire állított, előljárójává, főnökévé; igazgatójává stb. tett; ille qui nobis praeditus fuit, ei negotio praediti.