praecursor, oris, hn. [praecurro]

1) előrefutó, küln. kengyelfutó mint nagy ur szolgája.

2) t.-ben hsz. előcsapat, elővéd, elősereg.

3) átv. ért. előd, a ki valamiben valakinek megelőzője s mintegy útmutatója, in omni calumnia. ||

4) Ker. Szt. János, mint az Ur előhirdetője, előrejött. ||

5) kém, előre ment kutató, puhatolódzó.