praeconius, mn. [praeco]

kikiáltóhoz való, tartozó, kikiáltó, kihirdető, quaestus. Innen fn. praeconium, ii, kn.

1) kikiáltó, kihirdető tiszte: facere p., kikiáltónak v. közhirdetőnek lenni.

2) kikiáltás, közhirdetés: peragere p. casus, kihirdetni.

3) dicsérés, dicsőítés, magasztalás: Homerus Achilli tribuit p.; p. laborum suorum.