praeco, onis, hn.

kikiáltó, kihirdető, részint mint közszolga a hatóság szolgálatában, részint egyesektől bérbe fogadva, hogy pl. temetés, árverés s több efféle alkalmával a szükségeseket hirdesse ki; átv. ért. p. laudis tuae, kürtölője, hirdetője.