praecludo, si, sum, 3. [praeclaudo]

1) valaki előtt bezár, betesz, becsuk, fores; p. portas consuli; p. orbem terrarum alicui; p. vocem alicui; bedugja a száját valakinek; innen átv. ért. = valaki elől elzár, valakit valahonnan kizár, kirekeszt.

*2) (újk.) negotiatores praeclusit, kirekesztette a kereskedőket (mások így magyarázzák: bezáratta boltjaikat). Suet. Ner. 32.