praeclarus, mn. kf. és ff.

1) (költ.) igen világos, lux.

2) igen ismeretes; rendesen = híres, homo, dux, ritkán elhírült, p. sceleribus.

3) jeles, derék, kitünő, dicső, virtus, genus dicendi, homo, res (vagyon); praeclarum autem nescio quid adepti sunt, (gúnyosan) valami csudadolgot; praeclarum est (rá következő tárgyesetes határozatlan móddal), dicső, nagyon megtisztelő dolog; fn. praeclara, orum, kn. pompás tárgyak, drágaságok.