praecipito, 1. [praeceps]
1) fővel letaszít, -buktat, levet, lehány, equites ex equis, se ex saxo, de turri, in fossas; gyakran p. se, vagy szenv. k. praecipitor, nyakra-főre leugrom, levetem magam; lux praecipitatur aquis (költ.) a nap lemegy. Innen átv. ért. A) magasb állásból alacsonyabbra v. jobb helyzetből roszabbra juttat, megbuktat, romlásba visz, vesztét sietteti: p. aliquem ex altissimo dignitatis gradu; p. civitatem, tönkre juttat, spem, meghiusít. B) praecipitata nox, vége felé járó, végére siető, oszló, aetas, hanyatló, sir felé siető.
2) igen nagyon siettet, elhirtelenkedik, editionem librorum, consilia.
3) (költ.) sürget, szorít, facere aliquid. ―
1) hirtelen lerohan, leesik: Nilus p. ex altissimis montibus; p. in fossam; nox p. clo (költ.) letünik az égről, éppen így sol p., hanyatlik. Innen átv. ért. sülyed, tönkre jut: respublica p.; hiems p., majd lejár, elmúlik; p. in insidias, cselbe, lesbe bukik; és képben: praecipitantem impellere, a már úgy is bukó félben levőt meglökni, bukását siettetni, szerencsétlent még szerencsétlenebbé tenni.
2) hirtelenkedik, hamarkodik.