praeceps, cipitis, (ősk. így is cipis ), mn. [praecaput]

1) főre, fővel előre; dejicere aliquem p.; p. ire, ferri, főre v. előre bukni.

2) nyakra főre, sietve, gyorsan, sebesen, hamar, rohanva: praecipites se fugae mandabant; p. profectio; (költ.) p. amnis, rohanó sebes, ventus, dühös, nox, rövid ideig tartó. Innen A) személyekről, igen hirtelen, hirtelenkedő, hamarkodó, heves, meggondolatlan: homo p. in omnibus consiliis; pnae agunt eum p., űzik őt vaktában, hirtelen; így gyakran emberekről, kiket szenvedélyek, vétkek vagy heves indulatok elragadnak: praeceps amentia fertur, mulier praeceps luxuria abierat, p. ad explendam cupiditatem. B) elvont fogalmakról, elsietett, hirtelen, hirtelenkedő, heves stb. furor.

3) helyiségekről, meredeken lemenő, meredek, locus, via. Így kn. praeceps mint fn. meredek hely, mélység, in praeceps deferri, pervenire in praecipitia. Innen átv. ért. romlásnak siető, vesztére rohanó, kétes, veszélyes, tempus, libertas. Így kn. praeceps mint fn. = veszélyes helyzet, veszély, veszedelem, dare rempublicam in p., igen aggodalmas, bajos helyzetbe.

4) hanyatló, lemenő, letünő, sol p. in occasum. Innen a) átv. ért. = hajlandó, valamire hajló: animus p. ad avaritiam. b) átv. ért. elől lehajló, lekonyuló, palmes.

5) (újk.) mint fn. kn. praeceps fönséges: orator ad p. accedere debet.

6) (újk.) kn. e. mint ih. a mélységbe: praeceps trahere multos; átv. ért. praeceps dare famam alicuius, megsemmisítni.