poto, potavi, potatum, vagy gyakrabban potum, 1.

I. k. nagyokat húzva és bőven iszik, mint a nagyobb állatok stb. (vesd ö. bibo): juvenci pp.; emberről mulatságból iszik, dőzsöl, dobzódik, dorbézol, részegeskedik: p. apud aliquem, voluptas potandi; r. potus, a ki ivott, néha részeg, gajdos.

II. cs. (ősk. költ. és újk.) valamit iszik, aquam; sanguine poto, miután a vért megitták volt; p. crapulam, gajdulásig iszik. Innen A) beszop, magába húz, fölszí, beszí, vellera pp. succum (festésnél). B) p. fluvium a folyó mellett lakik.