potestas, atis, nn. [possum]

1) hatalom, (mellyel valaki hivatalos állásánál, törvényes felhatalmazottságánál, megegyezésnél fogva bir, vesd ö. potentia), küln. politikai hatalom uralkodás, uralom: esse in alicuius potestate (így is potestatem) valakinek hatalmában lenni alatta lenni, neki engedelmeskedni, innen dixit se fore in populi Romani (senatus) p. hogy a római népnek (tanácsnak) engedelmeskedik, aláveti magát; habere p. vitae necisque, élet és halál felett való hatalommal, azaz megkegyelmezés és kivégeztetés jogával birni; habere familiam in sua p. a rabszolgákat nem szabadítni fel; senatus populi potestatem fecit, a dolgot a nép elhatározására bizta; patria p., az atyai hatalom, a mely a római családfő kezében nagyon terjedelmes volt, l. a római régiségek kézi könyveit. Innen küln. = magán való uralkodás, exire ex p. nem birni magával, eszméletét elveszteni.

2) küln. felsőségi hatalom, előljárói hivatal, hatáskör: p. praetoria, tribunicia, imperia et p., katonai és polgári hivatal; gerere p., hivatalt viselni. Innen = azon személy, ki a hivatalt viseli, előljáróság, hatóság: evocatus a magistratu aut aliqua legitima p.

3) lehetőség, lehetség, alkalom, engedelem: p. data est augendae dignitatis tuae; quoties mihi hominum certorum p. erit, valahányszor biztos embereket fogok találhatni; facere (alicui) potestatem aliquid faciendi, valakinek alkalmat, szabadságot adni v. szerezni, valamit tenni; facere alicui potestatem sui, valakit magához vagy maga eleibe bocsátni v. ereszteni, meghallgatni valakit, non habere p. alicujus, valakivel nem beszélhetni; hsz. facere potestatem sui csatába ereszkedni, kiállani.