poster(us), mn. [post]

(hn. e. alanye. sehol se fordul elő).

I. alapfok, időről, következő, jövő, nox; laus p. (költ.) utókorbeli hirnév; in posterum, ezutánra v. a következő napra; postero, postero die, a következő napon. Innen fn. posteri, orum, hn. t. utódok; és posterum, i, kn. a jövő, következő valami; postera et consequentia, a következmények és hatások.

II. kf. posterior, us,

1) térben, hátulso, pes.

2) sorozatnál, csekélyebb, roszabb, alább való: patriae salus ei p. erat sua dominatione, a haza javát maga uraságánál hátrább tette; posteriores (sc. partes) ferre (színk.) hátul állani, alábbvalónak lenni, a rövidebbet húzni.

3) időben, későbbi, következő, cogitationes; posterior aetate, későbben élő.

III. ff. A) postremus,

1) térben, leghátulsó, utolsó: p. acies, hátulsó csatarend, tartalék, in p. libro, a könyv végén.

2) átv. ért. sorozatnál, legcsekélyebb, -hitványabb, -roszabb, -végső, -utolsó: homines pp.; postremum malorum, a roszak legrosszabbika.

3) időben, utolsó: ad postremum, utoljára, végre. Innen mint ih. a) potremo számlálásnál, végtére, utoljára. b) postremum, utolszor. B) postumus, (költ.) utoljára született, az atya halála után született, filius.