positio, onis, nn. [pono]

(többnyire újk.)

1) tevés, állítás. Innen átv. ért. A) odatevés, valamely szóval való élés. B) erősítés, igenlés. C) feladvány, thema. D) nyelvtanban végzet. E) versmértanban a) hangütemnél leütés (ellentét sublatio felütés) b) p. syllabae, ha rövid szótag két mássalhangzó előtt áll és az által hosszuvá lesz.

2) állás, corporis. Innen átv. ért. A) alkotmány. B) körülmény,

3) fekvés, loci.