posco, poposci, ― 3.

1) sürgetve kér, követel, erősen kiván (nyomatékosb mint postulo, gyengébb mint flagito): p. pugnam, vades, filiam alicujus sibi uxorem; p. aliquem, rem aliquam v. aliquid ab aliquo; poscor aliquid (költ. és újk.) valamit követelnek tőlem; (költ. és újk.) p. ut is veniat, p. eum morari, hogy eljőjjön, maradjon. Küln. A) (költ.) poscimur (énekre) szólítnak fel minket. B) (költ.) p. causas, akarja tudni. C) poscunt majoribus, egymást kihivják, nagyobb poharakkal köszöntnek egymásra. D) átv. ért quos populas poscit, a kiket a nép előszólít (hogy vívjanak; mert ügyességökért a vívásban szereti őket látni), kitünő gladiatorok (a jelölt helyen gyakorlott orgyilkosok. Cic. pro S. Rosc. Amer. 5, 13., a hol azonban mások így értelmeznek: a kiket a nép elékövetel, hogy méltóan bűnhödjenek a törvényszék előtt; vesd ö. Liv. 9, 26 p. dictatorem reum, a hol csakugyan p. valakit törvényszék elibe hí, vád alá helyez). E) (Pl.) a) eladóról, tanti quanti poscit ille emitur, oly drágán, annyin. b) vevőről, p. aliquid cna, ebédre kiván szerezni, meg akar venni. F) leányt megkér; tibi permittam, posce, duce.

2) dologról, kiván, megkiván: quod res poscere videtur.

3) (ősk.) valakit hí, hominem. Innen (költ.) szólít, numina tua.