porticus, us, nn.

1) oszlopfolyosó, csarnok; ezeket rendesen sétányul használták; küln a stoicus bölcsészet jelölésére (stoa = porticus).

2) védfedél, ostromfedél katonák számára; de eső és napfénytől védő is.

3) tábori sátor előtere (ősk.).

4) az amphitheatrumban, a fedett legfelsőbb üléssorok, a hol a szegény polgárok ültek (karzat).