1. populus, i, hn.

1) nemzet, nép (politikai tekintetben, a mennyiben áltamot formál, vesd ö. gens és natio), p. Samnitium, Carthaginiensis. Küln. Rómában A) a legrégibb időben jelöli a patricius-okat ellentétben a plebejus-okkal; így: a plebe consensu populi consulibus negotium mandatur; ut ea res populo plebique Romanae bene eveniret. B) későbben a) néha plebs: tribuni plebis ad p. tulerunt; b) rendesen az egész nép, mint államot alkotó egység, patricius-ok és plebejus-ok; így gyakran p. Romanus.

2) (költ. és újk.) sereg, sokaság, fratrum, apum.

3) átalán névk. publicum: a) (költ.) közhely, nyilt utcza, haec populum spectat, at illa Larem; innen t. a nagy közönség, az «emberek», in populos mittere, közzé tenni, mindenkivel tudatni, megismertetni: in populos ire, közismertté lenni. b) a közpénztár, község pénztára (ellent.: fiscus).

4) népesség, közönség: a) a fővárosé; p. urbanus (ellent. exercitus). b) vidéki városé, vagy tartományé. ||

5) a világi keresztény hivek egyeteme (ellent.: clerici).