populor, álszenv. 1. v. (mégis többnyire szenv.-ben ) populo, 1. [1. populus ]

1) elpusztít, feldul (várost v. vidéket, vesd ö. spolio stb.; gyengébb mint vasto): p. provincias, urbem; p. Siculos, méltatlanul bánik, keményen bánik, megsanyargatja.

2) (költ.) átalán A) megfoszt, tempora (halánték) populata auribus raptis. B) megsemmisít, megemészt, flamma p. capillos.