popularis, e, mn. [1. populus ]

1) néphez való, néphez tartozó, népet illető v. népnél levő, köznépi, nép-: p. opinio, közvélemény, verba, népnyelvből, munus, népnek adott, lex, nép adta, laus, ventus v. aura (kegy), offensio, a nép részéről; fn. popularia, ium, kn. t. a nép ülőhelye a szinházban. Innen néha közönséges, mindennapi, a miben nincs semmi kiváló v. feltetsző.

2) politikai tekintetben, néppárthoz való, tartozó (ellentétben az előkelőkkel v. a kormánnyal), népszerü, részint A) néppárttal tartó, népuralkodást pártoló, consul, animus vere p.; fn. populares, népkormány barátai, «szabadelvüek», néppárt; részint B) néppártnak tetszeni kivánó, népkegy-vadászó, lex, lacrimae, népre hatással levő; hoc est civile et p.

3) ugyanazon néphez való, tartozó, honi: így mint mn. és (költ.) flumina pp., honi, leaena p., ugyanazon helyről való; gyakran mint fn. ris, is, hn. A) földi, p. meus; p. loci, valamely hely lakosa. B) részes, társ, czimbora valamiben, p. conjurationis; p. meus (szink.), pajtásom, pp. nostri, elvbarátaink, társaink ugyanazon bölcseleti iskola követői. C) átalán valamely város v. tartomány népét v. népességét illető; annona p., a közgabonavásár; fn. populares, ium, hn. egy vidéki város lakói.