1. pons, tis, hn.

1) hid, fluminis, folyón át. Küln. a) hajóról, a partra rakott közlekedési hid; b) felvonó hid, mely ostromgéptől az ellenséges falhoz van vetve; c) börü, pallo, melyen a nép a comitiumoknál a septába ment.

2) (újk.) hajófödélzet, deszkaállás, melyen a nehéz lőfegyverek állottak; és innen átalán a padozat, emeletet alkotó padlás, hidlás.