polluceo, xi, ctum, 2. (ősk.)

1) áldozatul feltesz, Jovi vinum, Herculi dapem.

2) átalán mint ételt v. étket föltesz, asztalra tesz, rak, pisces; átv. ért. non sum pollucta pago, nem vagyok közemberek szájára való (mondta a leány midőn széptevőjét visszautasította); servus polluctus plagis, korbácsolásra kiállított.