polliceor, álszenv. 2.

megígér (többnyire jó szántából, vesd ö. promitto), odaigér, alicui aliquid és de aliqua re; p. benigne, jót igér; p. dare jusjurandum. Innen küln.

1) szónokról: a beszédje kezdetén valamit igér, előre hirdet, megmondja hogy valamiről beszélni, valamit bizonyítni v. felhozni fog.

2) a madarakról az auspiciumban, jósol, jelent.

3) vevőről: ajánlatot tesz, ajánl, «igér»; ― r. pollicitus, cs. jelentéssel igért, kilátásba tett, torus, fides, előre biztosított; és innen fn. pollicitum, i, kn. igéret.