pnitet, tuit, 2.

I. egysz. megbánást, kedvetlenséget, elégületlenséget okoz, t. i. p. me (eum, omnes stb.) rei alicuius (így is aliquid; p. me hoc dixisse; p. me quum v. quod hoc feci). Így

1) valamit megbán.

2) valamivel elégületlen, elégedetlen, morum civitatis; haud me p. eorum sententiae esse, legkevésbé se habozom, kész vagyok stb.; non te p. quantum profeceris, te nem vagy elégületlen haladásoddal; minime eum p. virium suarum, meg lehetett elégedve erejével; an vos p. quod salvum exercitum traduxerim, haragudtok-e érte, hogy én stb.? (ősk.) még személyesen, condicio haec me p., nem tetszik nekem.

II. más formái ezek: A) állapotjegyző, nobis pnitendum puto, azt gondolom bánnunk kell, pnitendo, megbánással, megbánva, vis pnitendi. B) h. m. illi primi pnitere cperunt. C) r. pnitens, megbánó. D) állapotjegyző, pnitendus, mivel elégületlennek kell lenni, megvetendő, dux.