plurimus, mn. (ff. ettől multus ). I. e.

1) legtöbb vagy igen sok, praeda, sermo; sol erat p., igen sütött, silva p., a legsürübb, p. collis, igen nagy; gyűnévileg p. rosa, igen sok rózsa, p. salus, «minden jó».

2) e. kn. mint fn. legtöbb v. igen sok: quam p. scribere, mentől többet, a mennyit csak lehet; p. gravitatis, laboris, sok méltóság, fáradság; plurimi facere stb., igen nagyra becsülni. II. t. legtöbbek v. igen sokan (mint tulajdonképpeni ff., vesd ö. plerique): plurimi, legtöbben.