plerusque, mn.

(egyszerüen plerus = plerusque, Cicerónál egy régi törvényben jő elő).

I. e. (ritkán) csak gyűnevek és oly szók mellett, melyek egészet még pedig részekre oszthatót jelentenek, legtöbb, nagyobb része valaminek: p. juventus, exercitus, Africa; plerumque noctis, az éj nagyobb része.

II. t.-ben

1) legtöbben, legnagyobb része (azonban még se mint tulajdonképpi ff., hogy valami hasonlító fogalom származzék belőle, hanem határozatlanul = a többség; vesd ö. plurimi): pp. credunt; ut plerique meministis, a mint legtöbben közületek emlékeznek, pleraeque hae, a legtöbben ezek közül; pp. omnes, legeslegtöbben.

2) (újk.) átalán igen sokan (Jegyz. t. saj. esete nincs szokásban, e helyett ezt mondták: plurimorum).