plenus, mn. kf. és ff. [pleo, honnan expleo stb. ]

1) tele, teli: p. manus; plenis portis effundi, úgy hogy a kapuk tömve vannak; domus plena argenti, ezüsttel, clum p. stellarum, plenus irae, odii, fraudis; ritkán hat. esettel, domus p. ornamentis, éppen így plenus exspectatione; plenus negotii, igen elfoglalt; pleno ore, «teli szájjal» erős vagy kemény szókkal. Innen A) gazdag, bővelkedő; p. inimicorum, kinek sok ellensége van; exercitus p. praeda, apes pp. thymo, rakodva vannak. B) átalán dús, gazdag, tehetős, bőséges, urbs, mensa. C) terhes, femina, sus, ellő. D) teli, eltelt: a) jóllakott, kielégített. b) «teli», «jóllakott» azaz megelégedett, rá unt.

2) teljes, tökéletes, egész, gaudium, annus; p. numerus, exercitus, teljes számu, pecunia, jó v. tetemes összeg; p. orator, tökéletes. Innen A) zömök, erős, vaskos, vastag, homo, corpus. B) hangról teli hangu, erős, vox. C) kiejtésről, teli, hosszas: verbum p. kiejtésben nem rövidített. D) p. gradu ire, rohamlépés, teljes lépés. E) (újk.) in plenum, mint ih. egészben, átalán. F) p. vinum, cibus, erős, vastag, laktató.