plebs (így is plebis ), plebis v. plebes, ei, nn.

1) a nem nemesek, polgárosztály: A) hajdanában ezek a régi Rómának betelepülés és foglalás útján lassan-lassan szaporodott csekélyebb polgárai voltak minden politikai jelentőség v. befolyás nélkül, sőt magánjogi viszonyaikban is a régi kiváltságolt vagy előjoggal biró nemzetségektől (patriciusok, vesd ö. patricii, populus) élesen vagy szembetünően meg voltak különböztetve. B) később, midőn imez eredeti ellentét elenyészett és a plebejusok a patriciusokkal egyenjoguakká lettek, jelenti a népet, népséget, ellentétben az uralkodó hivatal-nemességgel (nobiles) és tanácsbeliekkel; mikor idegen népekről van szó, jelenti éppen a sokaságot, köznépet.

2) (költ. és újk.) megvetőleg pórnép, aljas tömeg: pleba eris, pórnéphez tartozó leszesz; és így átalán kicsinylőleg: a nagy tömeg; plebs deorum, az alsóbb rangu istenségek; legentium plebs, a közönséges olvasók; ― gsz. tres alveorum plebes in unum contribuere, három kast egybe csapni.