1. planus, mn. kf. és ff.

1) lapos, sík, egyenes, sima (ellentét asper, egyenetlen, érdes, tehát síma lapot jelöl, vesd ö. aequus): p. locus, latus; plani pisces, lapos testüek; pede plano, földszint; és átv. ért. könnyü, körülményesség és nehézség nélkül való, akadálytalan. Innen fn. planum, i, kn. lap, sík és lapos tér; innen A) (újk.) ellentétben ezzel: tribunal, az emelt szószékkel, jelenti a nem emelt helyet: e vagy in p. = nem törvényszéken, tehát = törvényszeken kivül. B) de p. (Lucr.) baj nélkül. C) in p. alacsony helyzetben.

2) átv. ért. világos, tiszta, átlátható, narratio; planum facere aliquid, világosan előadni, megmagyarázni, bebizonyítni.