placidus, mn. kf. és ff. [placeo]

szelid, csendes (küln. a mennyiben ezen tulajdonok a külsőben mutatkoznak, vesd ö. mitis, lenis): p. homo, amnis, mare, somnus, pax; p. urbs, békés, barátságos, uva, érett; fn. placidum, i, kn.: csendes idő; ad placidiora, enyhébb, szelídebb rendszabályokhoz nyulni; ― placidae, arum, nn. lapos hajók, kompok.