placeo, 2. k. (de szenv. is placitus sum )

tetszik, alicui; fabula p., tetszik a darab; *placens uxor szeretetre méltó; (ősk.) dos est placenda, meg kell elégedni, be kell érni vele; si diis placet, szójárás, melyet valami különös és botrányos dologra szoktak mondani. Küln. A) sibi placere, maga magának tetszeni önmaga irányában elfogultnak lenni. B) placet (alicui v. önállóan) a) valakinek akaratja, parancsa, valakinek véleménye oda megy ki: placuit mihi ut etc., elhatároztam magamban, si placet, ha neked úgy tetszik. Küln. hatóságról s több efféléről: senatui placet, a tanács akarja, a tanács kivánja; placet urbem incendi, elhatározzák, hogy a várost fölgyujtsák; edixit, placere etc., tudatta, hogy az az akaratja stb. C) valakinek az a nézete, vélekedése van, azt teszi fel: placet Carneadi, duo esse genera vitiorum; ut Stoicis placet, a St. vélekedése szerint.