pio, 1. [pius]

(költ. és újk.)

1) valamit ismét jóvá tesz, helyre hoz, p. damnum, kártalanít. Innen A) p. fulmen, áldozattal s több effélével a villámtól jelentett szerencsétlenséget elhárítja v. -fordítja. B) p. nefas, a vétek büntetését elhárítja, engesztelő áldozatot tart. C) boszul, culpam morte alicuius. D) (Pl.) tébolyodottságtól (mint vétek következményétől) megszabadít, aliquem.

2) kiengesztel, megengesztel.

3) a) p. sacra, áldoz; b) p. aras ture, tömjént éget az oltáron. c) p. pietatem (Pl.), gyakorol, tisztel, áhitattal visz véghez.