pinus, us v. i, nn.

1) fenyő, erdei fenyő (gyakran úgy is, mint átalános neve minden tűlevelű fának, pl. jegenyefenyő). Innen (költ.) oly tárgyakról, melyek fenyőfából vannak készítve, küln. A) hajó; B) szövétnek, fáklya. C) koszorú fenyőágból. D) hajító dárda, kopja. E) evező lapát. F) fenyves, fenyő-erdő, Gallinaria, l. gallinarius. ― A regében Pitys (= pinus) a Pan kedvese; ezért: pinus amata Arcadio deo.

2) mondola vagy szelíd fenyő, pinus pinea L., a melynek gyümölcse megehető.