pinguis, e, mn. kf. és ff.

1) kövér, (közönyösen vagy mint erő és otrombaság jele, vesd ö. opimus), homo, agnus; fn. pingue, is, kn. kövérség, háj. Innen A) termékeny, eresztős, ager; pp. stabula apum, gazdag mézben. B) vastag, tömött, clum, toga. C) bekent, -mázolt, crura pp. luto. D) (költ.) húsos, leves, ficus. E) (költ.) p. coma, megkent, vinum, olajos, taeda, tele gyantával, flamma, kövér anyagokkal táplál, tehát erős. F) ízről = gyenge, nem csípős.

2) átv. ért. A) lélektelen, szellem nélkül való, otromba, ostoba, ügyetlen, ingenium; pingui Minerva, l. Minerva; pingue sonare, durva és ízetlen költő költeményéről. B) (újk.) nyers, erős, verba. C) (költ. és újk.) csendes, kényelmes, quies, secessus. D) (újk.) ékes, díszes, orator; de néha = dagályos, túláradozó. E) színről: élénk, rikító. F) folyadékról: sűrü.