pignus, oris és eris, kn.

1) zálog: pignori dare (opponere) aliquid, valamit elzálogosít, zálogba vet, accipere, mint zálogot elfogad, elvesz; capere pp., zálogokat vesz (mint kényszerítő eszköz, mellyel a senator-okat kényszerítették a tanácsban megjelenni); pignora caedere vagy = capere pp. v. az elvett zálogokut kótyavetyélni. Innen A) kezes, tusz. B) fogadásra feltett tárgy, az a mibe történik a fogadás: da p., fogadj velem; quovis pignore tecum certabo vagy contendam, akármibe fogadok veled.

2) átv. ért. A) átalán jelöli mindazt, a mi valamit biztosít v. bizonyossá tesz, bizonyság, biztosíték: dedit reipublicae magnum pignus, se velle, nagy bizonyságát adta annak, hogy akarja; p. gratiae reconciliatae. B) t. (többnyire költ. és újk.) szerelem zálogai, azaz gyermekek, szülék, testvérek és átalán rokonok, atyafiak: domus cum pp.; pp. uxorum et liberorum, kedveseik, u. m. nejeik és gyermekeik.