pietas, atis, nn. [pius]

kötelesség szerinti szeretet- és tiszteletteljes érzület, e szerint

1) az istenek irányában ájtatosság, istenfélés, vallásosság (természeti érzésből és ösztönből, vesd ö. religio): p. adversus deos, p. et sanctitas.

2) szülék, gyermekek, atyafiak és átalán mindazok irányában, kik iránt szent és küln. természeti kötelékkel van kapcsolva az ember = atyai, anyai, gyermeki szeretet, v. = honszeretet, kegyelet.

3) (költ. és újk.) A) igazság, igazságosság, si qua est clo pietas. B) szelídség, jóság, kegyesség.

4) személyesítve: Pietas, mint istenség.

5) mint sajátnév: a) egy hajo neve, ft. b) Pietas Julia, római telepváros Istriában, ma Pola.