†Phaethon, tis, hn. [Faeqwn ]

«világító v. világoskodó»,

1) mellékneve a napnak.

2) Helios és Clymene fia. Hogy isteni származását bebizonyítsa, rávette atyját, hogy a napszekér kormányzását egy nap bizza reá, de e merényét életével fizette meg, mert oly közel járván a földhez, hogy minden a roppant hőségtől meggyuladt, Jupiter agyonsujtotta villámával. Innen A) Phaethonteus, mn. B) tiades, dum, nn. t. Ph. nővérei, kik fivéröket addig siratták, míg magok nyárfákká, könyeik borostyánkővé váltak.