pes, edis, hn.

1) láb, hominis, equi. Innen A) átalán a) ferre pedem (költ.) = menni, efferre p., kimenni; conjicere se in pedes (színk.), sietve elmenni, eltakarodni; pedibus ire, gyalog (ellentét: equo) vagy szárazon (ellentét: tengeren) utazni; excipere se in pedes, (lóról) földre leugrik; pedem opponere, átv. ért. = akadályt vetni az útba; ire pede dextro, szerencsésen, sinistro, szerencsétlenül, servus a pedibus, futár, kengyelfutó. b) átv. ért. stans in uno p. (költ.) = a legnagyobb könnyüséggel; omni pede stare (újk.), minden erejét megfeszítni; manibus pedibusque (színk.) minden erőből. c) átv. ért. a) esse sub pedibus alicuius = valaki hatalma alatt lenni; b) (költ.) esse (jacere) sub pedibus = semmibe se vétetni, számba se vétetni. d) (költ.) trahere pedem, sántítni. e) közm. trahantur haec (illi, omnes stb.) pedibus, tőlem akár mint mehet. f) átv. ért. ante pp. esse (stare, positum esse) láb alatt lenni, mindenek szeme előtt, igen közel. B) küln. a) mint hsz., a) pedibus = gyalog (ellentét equis); ad pedes desilire, a lóról leugrani és gyalog harczolni, éppen így deducere equites ad pp. b) pedibus = a szárazon (ellentét navibus s több efféle). g) pedem referre, tágítni, visszahúzni magát, conferre, összeverekedni: pede presso, tömött sorban. b) a senatorokról, pedibus ire in sententiam alicujus, valaki nézetére állani (vesd ö. pedarius).

2) (költ. és újk.) A) lócza lába. B) pp. navales = az evezők (kétes). C) kolya fogantyúja.

3) hajókötél, mellyel a vitorlát szélirány szöge után forgatták v. megeresztették: navigare pede aequo, egész széllel: pedem facere, megereszteni a vitorlafeszítő köteleket, hogy a vitorla ferde szög alatt álljon, fél széllel evezni.

4) verstag, innen versnem.

5) láb mint mérték; átv. ért. metiri se suo p., a maga mértékével.

6) átv. ért. a) mindenről, a mi mozog, halad, jár: «láb»; crepante lympha desilit pede, hallható csergedezéssel szökik alá; ipse suo Bacchus fluit pede, önként, magától (nem kell más lábával kitaposni); cito pede labitur aetas, gyors lábon halad. b) bútor lába. c) hegy «lába», alja, töve. || d) ország, vidék földje, talaja. e) lábhoz hasonló, lábat helyettesítő valami, így a) gyümölcs szára, küln. szőlőkocsány, és innen átalán: növényszár, torzsa, névszerint: pes milvinus v. milvi, a batis nevü növény szára, kórója; pedes gallinacei, egy növény; pedes betacei, gyökerek, répák.