pertineo, tinui, tentum, 2. [perteneo] k.

1) egy bizonyos pontig kinyulik, elér, megy, kiterjeszkedik: rivi pp. in mare, elérik a tengert; Belgae pp. ad inferiorem partem Rheni; venae pp. per omnes partes corporis, elterjednek. Innen átv. ért. hoc latius p., szélesebben kiterjed, ea caritas per omnes ordines p., mindnyájan azon egy szeretettől voltak lelkesítve.

2) átv. ért. valakire vagy valamire vonatkozik, valakit v. valamit illet, talál, valakihez vagy valamihez tartozik: hoc ad me p.; hoc p. ad victum, ad meum officium; sacra pp. flaminem, a. Fl. kötelessége; praeda p. ad milites, a katonáké. Küln. A) hoc eodem p., ez is csak oda megy ki; id eo p. ut etc., az oda megy ki, hogy stb.; omen p. ad illud, azt jelenti. B) facinus p. ad eum, ő a vétkes, tettes, suspicio p. ad eum, rajta fekszik a gyanu, őt éri a gyanu, rá esik a gyanu. C) ad rem p., a dologra tartozik, néha = czélszerü, czélirányos, lendít v. mozdít valamit a dolgon; éppen így: quorsum hoc p., hová czéloz, mire jó, hová vezet? ellenben: ad rem non p., nincs semmi czélja, nem vezet semmire, nem lendít semmit a dolgon. D) quod v. quantum pertinet ad . . ., a mi . . . illeti.