persona, ae, nn. [persono]

1) álarcz, küln. a rómaiaknál és görögöknél a színészek álarczája, p. tragica. Így tágabb értelemben épületeken diszítményül levő emberarczok, sőt állatfejek is, kőből v. cserépből.

2) jellem, szerep, személy, színdarabban: p. parasiti. Innen A) átv. ért. rang, méltóság, szerep, melyet valaki az életben játszik (mikor valakinek külső helyzetét, állását és viszonyait kell érteni): p. gravitatis severitatisque, a komolyság és szigoruság szerepe; personam alienam ferre (agere, sustinere, tueri) szerepet játszani, valami módon az életben fellépni, mely nem természete. B) személy = egyéniség, az ember, a mennyiben bizonyos szerepet játszik, valami módon vagy valami viszonyban fellép (átalán = homo): p. mea, pacifica p.

3) nyelvt. msz. «személy».