perpetuus, mn. [perpeto]

1) folytonos, szakadatlan, összefüggő, aedes, paludes, munitiones, agmen; pp. montes, hegysor. Innen oratio, carmen p.; p. dies, egy egész (álló) nap, éppen így p. triduum.

2) időben, szakadatlan, folytonosan tartó (egy bizonyos pontig, vesd ö. aeternus), állandó, lex, cursus, cura; in perpetuum, örökre. Innen

3) A) közönséges, átalános, jus. B) fulmina pp. (újk.) mindig (az egész életre) jelentékenyek.

4) nyelvt. msz. modus p., határozatlan mód.

5) p. Augustus, minden időben a birodalom gyarapítója, a későbbi császárok tiszteletczíme. (Jegyz. ősk. előfordul kf. perpetuior és ff. perpetuissimus).