peritus, mn. kf. és ff. [r. perior ]

tapasztalt és ez által valamihez értő, valamit ismerő és átalán okos, belátással biró: duces peritissimi et exercitatissimi; p. multorum, perfidiae hostium; peritus juris és jure, törvénytudós (csak újk. más hat. esetekkel is; ritkán p. ad rem vagy in re); (költ. és újk.) p. de re, p. cantare, az énekben. Innen || átv. ért. tárgyról: művészileg, ügyesen készített, gyakorlatias.