periclitor, 1. [periculum]

I. álszenv. megkisért, -próbál, omnia, fortunam, animum alicuius, vires ingenii, quid nostri valeant. II. a szokatlan periclito-ból (= veszedelembe visz, koczkáztat), veszedelemben van, fenyegetve van, veszélyeztetve van, koczkán áll: salus reipublicae p. in uno homine; p. fama, jó hírére nézve, így is: p. de re aliqua; p. veneno, méreg által; p. rumpi (újk.) veszedelemben van, hogy majd megreped.