peregrinus, mn. [peregre]

1) idegen, külföldi, idegen országhoz tartozó vagy abból jövő, mulier, divitiae, morbus; (költ.) amores pp., külföldi asszonyokkal való szerelmeskedés, pp. fasti, melyben idegen népek története van előadva. Küln. fn. peregrinus, idegen, nem polgár (ellentét civis), oly ember, ki hazáján kivül és idegen országban lakik (vesd ö. advena), a nélkül, hogy ott polgárjoggal birna; különösen e névvel peregrini nevezték a rómaiaknál a meghódított népekből való olyan embereket (küln. provincia lakosait), kik minden római polgárjog nélkül a római államhoz tartozva mint alattvalók abban éltek.

2) átv. ért. idegen valami dologban = abban járatlan.