peregrinor, álszenv 1. [peregrinus]

idegen helyt v. külföldön van, tartózkodik, utazik: tota Asia, in aliena civitate. Innen átv. ért. a) érzésről, szellemről, bejár, átfut, infinitatem omnem; küln. figyelemről: szerte kalandoz, egyebütt jár. b) idegen, ismeretlen (vagyok stb.), (philosophia) adhuc peregrinari Romae videtur; vestrae peregrinantur aures.