1. perditus, mn. kf. és ff. [r. perdo ]

elveszett, A) kétségbeesett, megsemmisült, szerencsétlen. perditus mrore; omnibus rebus perditis, mikor már minden el volt veszve; valetudo p. megzavart. B) (költ.) szerelemtől, háborított = «halálba» szerelmes: perditus amore; perditus in aliqua, egy nőbe szerelmes. C) gonosz, elvetemült, homo, nequitia, lascivia.