2. penitus, [penus]

I. mn. ff. (ősk. és újk.) belső, fauces; Scythae penitissimi, a legtávoliabbak.

II. ih.

1) belől, belsőleg, benn v. mélyen be, v. belé, a legbelsejébe be: p. in Thraciam se. abdidit; defodere p., mélyen leásni, p. exhaurire, a fenékig; átv. ért. p. dare se in causam, mélyen behatni.

2) alaposan, egészen, teljesen, tökéletesen, teljességgel, éppen, aliquid intelligere, diffidere reipublicae; (költ. és újk.) kf. és ff. mellett is e helyett longe: p. crudelior, p. infestissimus.

3) (vesd ö. I) távolabbra, messzebb, terrae penitus, penitusque jacentes.